A festészet lényege, hogy egy darab vásznat és egy adag festéket átváltoztassunk valami mássá, és onnantól megszűnjön vászonnak és festéknek lenni. Ha ez a varázslat nem sikerül, a kép nem sikerül.

Szilvák óntányéron, 2004.

Érteni

Amikor a művészettörténészek megjelentek, elterjedt, hogy a művészethez érteni egy szakma, amit egyetemen tanítanak.
Azok mondják a legjobbakat a képeimről, akik túlságosan tanulatlanok ahhoz, hogy ezt a tévhitet ismerjék.

Mindenki ért a művészethez, aki látni és érezni képes. A baj ott kezdődik, hogy az emberek nem fogadják el a saját véleményüket, mert az egy olyasvalaki fejében fogant, aki szerintük nem érthet a művészethez.

Az "értést" valóban meg lehet tanulni. De épp a művészettörténészek hiszik azt, hogy ez minden. Mintha a zenét csak szolfézs ismeretek birtokában lehetne élvezni. Aki csak "érti" a képeket, az nem képes igazán élvezni őket. A kép hat az agy minden területére, ezáltal még a testünkre is, még akkor is, ha rossz. Kérdés, hogy hogyan. És hogy tudomást veszünk-e róla, észrevesszük-e egyáltalán ezt a hatást, és elfogadjuk-e véleményünknek.

Legfontosabb kritikusom az egy éves lányom. Neki még nem fedik tanult hályogok a szemét, szűrő nélkül megy át rajta az információ a képből, és vissza, felém a visszajelzés. Ha neki tetszik - minden rendben van

Van Gogh: búzamező varjúkkal. Ha érted: szép nyári táj. Ha érzed: az egyik legfájdalmasabb kép a világon.